Na ennél beszédesebb nevet nem is lehet adni egy túrának, igen, volt sarazás ezerrel. Előrelátólag vittem a hátizsákomban másik cipőt, meg felvettem a kötött lábszárvédőmet is, hátha úgy kevésbé leszek saras. Bejött!
Rajt/cél: Szépjuhászné Étterem, táv 15 km, szint 605 m, ami olyan közepes nekem.
Az útvonal, és az ellenőrzőfüzet:
A Szépjuhásznétól indulás a piros sávon a Fekete-fej irányába, most már télies hangulatban, vizes avaron, szemerkélő esőben.
Nem volt szép idő, minden vizes volt. Pihenőhely, és nagy kövek az út mentén:
Aztán meredekebb felkapaszkodás a Fekete-fejre, szerencsére nem volt vészesen csúszós.
A Fekete-fej tetején nagy póznán az országzászló, bár nem sok látszott belőle a ködben:
És egy kis pihenő fapaddal, biztos jó lehet itt megpihenni a kapaszkodó után, talán van valami kilátás is, de most nem is gondoltam rá, minden tocsogott, köd volt, és már itt beázott a cipőm. Sebaj, nyomás tovább!
Meredeken le a Fekete-fejről, egészen a Petneházy-lovarda kerítéséig, ahol volt az első EP, kód felír, és kicsit érdemes körülnézni, nyáron nagyon szép lehet a táj, most viszont szomorkás, viszont pár paci még kint legelt, igaz elég távol:
Na és akkor itt kezdődött a nagyon saras rész, néhol ki se lehetett kerülni, viszont szép látvány volt, hogy a fák ágai vékony jégkéreggel voltak bevonva:
Tehát tovább, az út a Kecske-hát felé vezet, általában felfelé, a keréknyomokban nagy sár, csúszkáltam rendesen, de sikerült nem elesni. A piros sávból leágazás: piros + (itt vált el a 15 és a 23 km útvonala) ezen mentem tovább, most már lefelé, Remeteszőlős irányába. Vigyázni kellett lefelé, hogy ne csússzak nagyot. Leérve a kishídnál a 2. EP, ez is kódos, majd kis gyaloglás Remeteszőlős házai között. Hát nem semmi némelyik ház, gazdagok palotája! A piros + -ból kék + lett, ezen mentem tovább, egy hangulatos kis pihenő (Bodzaliget Pihenőpark) mellett, ahol a park növényei előtt táblák, hogy melyik helyi család fogadta örökbe őket.
Innen irány a Remete-szurdok, nagyon régen nyáron jártam erre, most viszont minden a tél közeledtét mutatja.
Bár az itiner nem tartalmazta, de a patakon átkelve felkapaszkodtam a Remete-barlangig, aztán vissza a normál útra, és a patakba se sikerült belelépnem, bár itt már tökmindegy lett volna, csuromvíz volt a lábam.
A Remete-barlang a hegyoldalban, már a rendes útról fotózva:
Kidőlt fák szegélyezték az utat:
A szurdok után ki az erdőből a lakott területre, itt a Csatlós utcai 3. EP, ez pecsételős, meg szőlőcukor osztós, aztán végig a hosszú Zsíroshegyi utcán a házak között, aztán fordulás a Nagyrét utcára, nemsokára 4. EP, kód felír és irány a Nagyrét!
Ez meg itt micsoda, valami sasszobor akarna lenni?
A Nagyréthez sok kiskori emlék fűz, mindig itt volt juniális, körhinta, labdázás, evés-ivás, de most így télen üresen valahogy teljesen másnak tűnt, ja és sokkal kisebbnek, mint amire emlékeztem, de hát azóta jóval nagyobb lettem.
Aztán innen már a cél nem volt messze, még ugyan meg kellett mászni egy jó kis kaptatót, ugyanazt, mint az elején lefelé, itt már megint esett, és az út meg ködbe veszett, siettem is vissza, mára elég volt a vízből.
Aztán a cél végre, oklevél és kitűző, aztán evés-ivás, cipőváltás, és vége. Kell egy jó túracipő, mert teljesen beázott a sportcipőm.
(Azért ennyire nagy sár nem volt :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése