Ismét egy Budapest kupás túra erre a szép tavaszi hétvégére, ezúttal a "szokásos" 20 km-eseknél hosszabb, kíváncsi voltam, mennyire bírom, mert ebben azért volt jócskán szint is. Még mindig kezdő teljesítménytúrázónak tartom magam, ez volt az eddigi leghosszabb és legtöbb szintes túrám.
Rajt/Cél: Szépjuhászné
Táv: 27,3 km
Szint: 960 m
Az útvonal és az igazolólap:
Az út eleje rögtön egy szép kis kaptató fel a Nagy-Hárs-hegyre a Kaán Károly kilátóhoz, ahol az 1. EP is volt. Pecsét, majd felmentem a kilátóba, és készítettem pár képet:
A Kaán-Károly kilátó:
Lefelé menet elmentünk a Bátori-barlang előtt is:
Útban Hűvösvölgy felé:
Tovább a sárga sávon Hűvösvölgybe, ahonnan először enyhébb emelkedő, majd meredek szuszogós felmászás a Szépvölgyi útig, itt volt a 2. EP. Pecsételés, majd ismét felfelé köves-göröngyös úton az Újlaki hegyre.
Fent gyönyörű kilátás fogadott, csináltam is panorámaképet:
További fotók az Újlaki-hegyről:
Innen megint lefelé vezetett az út a Virágos nyereg felé, ősszel jártam erre utoljára, csak pont a másik irányból, most viszont jó volt nézni, hogy minden zöld:
És emlékszem, ez a fa akkor is lenyűgözött az ágas-bogas kinézetével :)
3. EP Virágos-nyereg, és indulás tovább a sárgán. Ez az út a hegyoldalban vezet, 1 fő szélességű, gyakran a meredek lejtő az egyik, a meredek hegy a másik oldalon. Keszekusza letört ágak még a jégkárt idézik, nekem az a rész nem jött be. Viszont lehetett szép repceföldes panorámát fotózni:
Hamar leértem az Alsó Jegenye völgybe, ahol a 4. EP volt, kb. féltáv, pecsét és etetőpont. 2 szelet margarinos-újhagymás kenyeret bevágtam, feltöltöttem bodzaszörppel az üvegemet és indultam tovább.
Gyermekkori emlékek fűznek ide a Rózsika forráshoz, időtlen idők óta nem jártam erre. Kis fahidak, vízesés, kőporbánya, patak, minden van itt, magához a forráshoz nem mentem most oda, mert nagylétszámú óvodás csapat rohamozta meg azt hangosan kiabálva, amúgy is sok ember volt itt errefelé, főleg kisgyerekekkel, zengett az erdő. Pár fotó a régen látott helyről:
És még mindig a sárgán tovább, és hamarosan kettévált a 30-as és az 50-es távja, mi 30-asok a sárga + jelzést követtük Budaligetig, itt volt egy kis városi szakasz Máriaremetéig, ahol a szép kegytemplom áll, nehezen fotóztam le a fák közül, és kicsit ferde is lett a kép.
És Szent László szobra, amiket mindig lefotózok, révén az "utcájában" lakom:
Aztán a Remete-szurdok, erre is jártam az ősszel, most szebb volt zöldben. A Remete barlanghoz most nem mentem fel.
Kiérve a szurdokból máris az 5. EP-hez értem, pecsét és indulás tovább Remeteszőlős luxusházai mellett, az egyiknél tényleg gyönyörű orgonabokor virágzott:
Aztán egy Magánterület feliratú táblánál kellett rátérni a piros + jelzésre, hát ha nincs a kedves útbaigazító kertészkedő emberke, sose jöttem volna rá, mert jelzés az nem volt ott.
Ismét kaptató a Vörös pocsolyás hátig, ahol rátértünk a piros sávra, ez vezetett el a célig.
6. EP a Vörös pocsolyánál, kis epres-joghurtos csokiszelet a pecsét mellé, nagyon finom volt. Tovább az erdőben, majd tisztásokon a Petneházy -rét felé, szép kilátásokkal, virágokkal, de akkor már a Fekete-fej járt az eszemben, amit egyszer megfogadtam, hogy arra soha többé, most mégis bevállaltam, igaz a másik irányból.
A lovarda kerítésénél az utolsó, 7. EP, és irány a mumus Fekete-fej. Hát ebből az irányból se kellemes rá felmászni, bár nekem innen elviselhetőbb volt, mint a másik irányból.
Kilátás és az országzászló a csúcson:
És volt még egy húzós emelkedő a Hárs hegyre, majd végre a cél, 6 óra alatt tettem meg a távot, és ennyi szinttel tarkított úton ez nekem teljesen megfelelő.
A célban zergés emléklap és kitűző, mindkettő nagyon tetszik:
Remek túra volt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése