Egy ilyen patinás múlttal rendelkező túrán indulni mindig különleges dolog. :) A 30 km-est terveztem, de végül is a 20 km-es lett belőle, több ok miatt is:
- A 30-ason sokkal több a városi/aszfaltos szakasz, amit nem nagyon szeretek, aszfalton gyalogolhatok Budapesten is
- viszont a 20-ason több a szint (581 m), mint a 30-ason (493 m)
- a 30-as nem érinti a Turult, a 20-as viszont igen
- mindenfélét mondtak az időjárásra, délutánra esőt is, nem akartam elázni a végére
Korán reggel indulás vonattal Tatabányára, és nagyon elkeseredtem, mikor megláttam, mekkora sor áll a nevezéshez, egy órára tippeltem a várakozást, de meglepetésemre elég gyorsan ment, megkaptam a vonalkódot, és 8:44-kor már indultam is. Fotó nincs most sok, mert otthon hagytam a fényképezőt, de nem is nagyon volt kedvem fotózni ezen a zsúfolt túrán.
Táv: 20,9 km
Szint: 581 m
Az útvonal és az igazoló lap:
Tatabánya utcáin kezdtük a túrát, nagyon sokan voltak, megmondom őszintén, engem kicsit zavart is a tömeg, a zajongó gyerekek, az egymásnak ordibáló fiatalok. Sokan kényelmesen sétáltak, ami nem is baj, de úgy mentek kettesével-hármasával az amúgy széles úton, hogy aki nem akart mögöttük totyorogni, annak trükköznie kellett az előzéssel. Sok bosszúságom volt ebből. A folyamatos elnézést kérés, néhányan meg még csúnyán is néztek, miért sietek ennyire (nemcsak rám, hanem a futókra is). Aztán János forrás, első EP, meglepően keveset kellett várni a pecsétre, és indulás tovább, itt volt az egyetlen igazán hosszú kaptató, de nem volt túl meredek, jól tudtam haladni. Hogy ne zavarjon a zajos kirándulónép, fülhallgató bedug, és zenére meneteltem tovább.
Vértestolnára érve a 2. EP már a fele távon túl volt, szép kis település, gyönyörű környezetben.
Innen rét-szántó-legelő mellett vezetett hosszan az út, egy kis elkerített halastó is útba esett, aztán át kellett mászni egy vaskerítésen, ahol egy falétra könnyítette meg a dolgot, de a létránál iszonyú nagy sor állt, és voltak olyanok, akik szerencsétlenkedtek, féltek átmászni, pánikoltak. Mellette pár ember elkezdett átmászni a kerítésen, és láttam, hogy nem is olyan nagy valami, ígyhát én is ott másztam át, a kerítés tetején levő drót kicsit beleakadt a nadrágomba, de nem szakított ki (szerencsére), viszont egy tompa végű drótvég jól belenyomódott a lábamba, szép lila is lett tőle a helye, mint utólag otthon megnéztem.
Indulás tovább, még egy kicsi emelkedő, majd 3. EP Kisrét, szintén gyors pecsételés, majd irány az utolsó EP a Turulnál. Itt is hamar pecsételtem, csináltam egy fotót azért, a "nagy madarat" nem lehet kihagyni.
Kezdett kicsit beborulni, jó lesz sietni! Hát az a rengeteg lefelé vezető lépcső nem nagyon tett jót nekem, főleg lefelé utálok lépcsőzni. Aztán még párszáz méter Tatabánya utcáin, és máris itt a cél. Vonalkód leolvasva, Turulos kitűzőt átvettem, és beálltam a sorba az oklevél nyomtatáshoz. Gyorsan ment ez is, és máris a kezemben volt.
4:04 alatt tettem meg a majdnem 21 km-t, előzgetve, a lejtőkön kicsit belefutva. Ezzel a saját magam mércéjéhez mérve elégedett vagyok.
A kitűző és az oklevél:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése