Kiss Péter emléktúra a Mátrában 20 (2015-02-14)

Korán reggel indulás a Stadionoktól busszal Sástóig, onnan kb. 500 m erdőben a rajt a Sástó Oxygen Adrenalin Park. Előneveztem, így a rajtolási procedúra extra gyorsan lezajlott, vonalkódos rajtoltatás, indultam nem sokkal 1/2 9 után, szép, tiszta időben.

Táv 20 km, szint 919 m, szintidő 7 óra

Az útvonal és az igazoló lap:

Ilyen volt a kilátás a lépcsősor tetejéről, amin leereszkedve kezdtük a túrát:

Le a meredek lépcsőkön, aztán tovább lefelé Mátrafüredre, az út a Rákóczi forrást is érintette:

Tovább lefelé, hó egyáltalán nem volt, sár is csak nagyon kicsi, ez volt a túra legkönnyebb szakasza.

Hamar elértem Mártafüredet, az 1. EP itt volt a buszmegállóban, pecsét és indulás, irány a Kékes!
Mártafüred:

Innen végig a Kék háromszög jelzés volt az útitársunk, 6,2 km-en ezt követtük, mindig csak felfelé, hol kevésbé, hol jobban meredek részen. Az út első felén a Csatornás-patak völgyében haladtunk, hol a patak mellett, hol magasabban a völgyben kanyargott az út:

Itt volt egy feltételes EP is, egy kis pihenőhelyen a patak mellett:

Ahogy mentünk egyre magasabbra, a hó is megjelent, először csak foltokban, pl. itt ennél a pisztrángos gátnál:

A nap szépen sütött, az út meg szorgalmasan emelkedett, néhol saras volt, néhol köves, és voltak jó kis meredek kaptatók is:

És ahogy megjelent a hó, egyre nehezebb lett a terep is, csúszott, meg meredek volt, és hát ugye már jócskán haladtam felfelé, kicsit fáradni is kezdtem.

Aztán végre kimásztunk a völgyből, elértük a Kékesre vezető műutat, innen már nincs messze a csúcs:

Még érintettük a Jávoros forrást és a mellette levő pihenőt:

És végre fent a Kékesen, csodálatos napsütésben:

Magyarország legmagasabb pontján:

A TV torony a napsütésben:

Téli táj és a Tető étterem:

A Síházban a 2. EP, pecsét és terülj-terülj asztalkám, ettem vajas kenyeret lilahagymával és almát, no meg a fincsi citromos tea is jól esett. Indulás tovább! A csúcskő közelében van Kiss Péter emlékhelye:

Innen ereszkedésbe kezdtünk a Kis-kő felé, először erdei dózerúton, farakások mellett:

Aztán be az erdőbe, kicsit eltéveszthető volt a letérés az útról, úgyhogy sok nyom vezetett a hóban, nekem ki sikerült választani az egyik legkevésbé jártabbat, süppedős havasat:

Kellemetlenül csúszós elég meredek lejtőn értük el a Négyeshatárt, onnan a zöld háromszögön kellett tovább menni a Kis kő felé.

Itt volt egy hely ahol csodás volt a kilátás:

Azért az útra dőlt fák itt sem hiányoztak:

És akkor a Kis kő, a 3. EP, ahol egy fára kitűzve képes megemlékezés Kiss Péterről:

Az EP-nél pecsét, és müzliszelet no meg a Kis kő:

Innen tovább egy erdei dózerúton:

Aztán tovább lefelé, a hó lassan elfogyott, saras, dagonyászós lett a terep:

A Csepegő forrástól már nincs messze Mátrafüred:

Mátrafüred, 4. EP, és innen már csak egy jó kis kaptató a célig. Először lépcsőkön, majd erdei úton:

 És itt jött el számomra a dupla pokol. Egyrészt ki is voltam már fáradva, másrészt ahogy felfelé mentem, egyre sarasabb lett, a szűk úton kikerülni se lehetett, nem volt más választásom, mint bele bokáig a ragacsos sárba, egyet léptem, felet csúsztam visszafelé, a sár alatt alattomos kövek is voltak, fél kiló sár ragadt a cipőmre, de már nem érdekelt itt semmi, csak az hogy mielőbb felérjek. És miután a sárnak vége lett, még ez a kis "lépcsőcske" várt, amin igencsak kifulladtam, mire felértem.

És akkor a cél, 6 óra 19 perc alatt, a szintidőben benne voltam, ezen a terepen jobbat nem is várhattam magamtól. A mosdóban cipő, zokni és nadrágcsere, aztán evés-ivás, nagyon fincsi szilvalekváros kenyér, alma és pogácsa volt amit megkóstoltam, de volt zsíros és májkrémes kenyér is, azoknak akik kedvelik.

Irány a buszmegálló, még egy búcsúpillantás a Sástó Adrenalin parkra:

És akkor az oklevél, és a jelvény:

Összességében remek túra volt, a szervezés csillagos 5-öst érdemel, nagyon kifáradtam, de jól éreztem magam :)