Igazi szép kora tavaszi napos idő ígérkezett, irány tehát a természet!
Sok jót hallottam erről a túráról, amit mára kiszemeltem magamnak, és nem is csalódtam. Talán az eddigi legjobban megszervezett, bőséges ellátást nyújtó túra volt!
Rajt/Cél: Szépjuhászné
Táv: 19,2 km
Szint: 680 m
Rajt 8:40-kor a Szépjuhásznétól, sokan vannak, mégis gördülékeny és extragyors a nevezés. Hamar megkapom a szép színes, kartonszerű lapra nyomtatott itinert, ami térképvázlatot is tartalmaz, szöveges leírás nincs, de nem is kell, nekem tökéletesen elég a térkép.
Az útvonal és az igazolófüzet:
A 2 héttel ezelőtti hónak már nyoma sincs szerencsére, és még csak sár sincs, indulás a sárgán a Csacsi-rét felé:
Átkelés a Gyermekvasút sínpárján:
A decemberi jégkár nyomai mindenfelé láthatók sajnos, tele mindenhol az erdő letört ágakkal, kidőlt fákkal, bár folyamatosan végzik a helyreállítást:
És akkor egy útakadály, ami többeknek csekély gondot okozott, én könnyedén átverekedtem magam rajta:
Még 1 óra sem telt el, és máris elértem a Csacsi-rétet, ahol az első EP volt, a pecsét mellé többféle csokiból/nápolyiból és gabonaszeletből lehetett választani, én egy utóbbit kértem, meg is ettem reggeli gyanánt, a hozott teával öblítettem le. A képen látszik, hogy jócskán voltak túrázók, a 10 km-es távot választók innen a Normafa felé mentek, nekünk 20-asoknak az még jóval távolabb volt.
Továbbra is maradva a sárgán folytattuk utunkat, enyhe lejtőkön, emelkedőkön váltakozva, a képen a Makkosmáriai kegytemplom tornya bújik meg a fák mögött, azt most nem érintette az út.
Pici kitérő csak az útról a Magaskő, MTSSZ emlékhely a kis kőfejtőben:
És a kilátás a Magaskőről:
Az út mentén több helyen is szépen feltornyozott farakások, a finom fűrésztelep-illattal:
Piktortégla üregek, 2. EP pecsét és cukorka, a pontőr mondja hogy nyugodtan vehetünk többet is, mert messze a következő pont. 3 féle volt, mind a 3-ból vettem egyet.
A piktortégla üregek egyike:
Cukorkát szopogatva (tényleg nagyon finomak, gyümölcsösek voltak) sétáltam tovább a sárga körséta jelzésen a Frank hegy felé:
A piros négyzet becsatlakozása, egy nagyon sáros erdészeti út kereszteződés, szerencsére nem erre kellett menni:
Innen folyamatosan lefelé a piros négyzeten, míg végül beértünk a lakott területre. Csodálatosan szép idő volt, rengetegen ki is használták, sétáltak, bicikliztek. A rövid, de meredeken felfelé tartó városi szakasz után ismét az erdő, a zöld háromszög jelzés vezet fel a Széchenyi hegyre. A Farkas völgyben egy ilyen pici keskeny hídon kellett átmenni:
És akkor a völgy után felfelé haladva hamar el is értem a 3. EP-hez az Úti Madonna Kápolnához:
Tovább felfelé, és nemsokára már el is értem a Széchenyi hegyre, ahol a szép nagy adótorony van:
Meg néhány "aprócska" parabolaantenna:
És a meglepetés "etetőpont" a Gyermekvasút végállomása előtt, ez nem EP, csak lehetett enni-inni. Mivel pont dél volt, meg is ebédeltem, 2 szelet vajaskenyeret csalamádéval és lilahagymával és finom langyos teát ittam hozzá.
Gyermekvasút végállomás, és végre vonat is volt:
Innen már csukott szemmel is ismerem a terepet, gyorsan le is értem a Normafához, ahol a 2 héttel ezelőtti jeges csúszós terepnek nyoma sincs, itt a tavasz! Síháznál 4. EP, pecsét és alma, 2-t is vettem, de nem voltam éhes, úgyhogy jöttek velem tovább a hátizsákban.
A szép tiszta időben csodálatos volt a panoráma:
És az elmaradhatatlan panorámakép:
A kék körsétán ismerős terepen hamar eljutottam a Libegő végállomásáig:
Rengeteg túrázó volt, mindenki unja már a telet szerintem, és ahogy kisüt a nap, mindenki kikívánkozik a szabadba. Innen az utolsó kis rövid kaptató fel a kilátóhoz, amit még mindig nagyon szeretek:
Persze megint felmentem fotózni:
Panorámakép fentről:
A kilátó névadójának, Erzsébet királynénak emléktáblája:
Itt volt az utolsó, 5. EP, és a pecsét után indultam lefelé a Szépjuhásznéhoz, bevallom, ez az ereszkedés nem a kedvencem.
És szinte percre pontosan 5 óra alatt értem be a célba, ahol emléklap, kitűző, pecsét a Budapest Kupa füzetbe, és terülj-terülj asztalkám na meg megint a kisvonat várt. Ettem még egy vajaskenyeret, meg egy lekvárosat is desszertnek.
A Csacsi-rétes oklevél és a kitűző:
Remek túra volt, a szervezők igazán kitettek magukért, erre a túrára szívesen visszajövök jövőre is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése