Szép tavaszi időt ígértek az időjósok, így hát útnak indultam ezen a szombaton is, csak most ide a közelbe, a Budai-hegységbe. Újabb Budapest Kupás túra, hadd gyűljenek a pecsétek!
Táv: 19 km
Szint: 649 m
Rajt: Normafa Síház
Az útvonal és az igazolófüzet:
A rajt kezdetére, 7:30-ra fel is értem a Normafához, ahol viszont elég hideg volt, a nevezést gyorsan letudtam, és indulás! Az elején kicsit tétováztam, mert fent még volt hó, és letaposva, jéggé fagyva, nagyon csúszós volt, és bevallom féltem, hogy már az első métereken esek egy hatalmasat, amíg a Síháztól lemegyek a zöld jelzésre. Van ahol nem is csúszott annyira, viszont az is ugyanúgy nézett ki, mint a csúszós, toporogtam, nézegettem, hol lenne a legveszélytelenebb menni, aztán nekiindultam, mintha tojásokon lépkednék (nagyon csúszott a kiscsizma amit felvettem, a túracipőm 1 hét alatt nem száradt meg rendesen, teljesen víz alá kellett tennem a Kiss Péter emléktúra után, mert még belülről is saras volt) és esés nélkül el is értem a zöldet, ami meredeken vitt lefelé. Az út szélén lehetett viszonylag csúszásmentesen menni, ott viszont hó volt (ami azért jobb, mint a jég), meg belógó ágak.
Aztán annyira csúszós lett egy darabon, hogy lementem a jelzésről és a fák között a hóban mentem:
Rövidebb ezzel nem lett az út, azaz kispistázásról szó sincs, sőt kicsit hosszabb is lett, szóval nagypista :P viszont egyáltalán nem csúszott.
Aztán elhaladtam a szebb napokat megért Disznófő mellett:
Innen irány a Tündér szikla, egyre kevesebb hó volt, de azért csúszott rendesen, az út széle volt a legbiztonságosabb.
Tündér sziklánál az 1. EP, pecsét és ereszkedés tovább lefelé. Persze pár képet csináltam a szikláról:
A zöld sáv a szikla alatt visz el, 2 hete felülről érintettem a Tündér sziklát, innen is, onnan is gyönyörű. Közben ki-kibújt a Nap is, és elérkezett a túra "városi" szakasza.
2. EP Fekete István emlékház, onnan át a Nagyhíd alatt aztán kezdődött a lépcsőmászás, több hosszú lépcsőn kellett a házak között felkapaszkodni az Apáthy-szikla felé.
Volt ennél durvább is, a számomra véget nem érő Battai lépcső, na ott nem laknék, még a szép kilátás miatt se :P
És végre felértem az Apáthy sziklához, amiről gyönyörű a látvány és egy szintben haladó sétaösvényen kell továbbmenni, ismertető táblák is vannak, a veszélyesebb helyeken korlát, a szikla pedig csodaszép:
Sajnos egy-két táblát vandálok összefestékeztek, azokat nem fotóztam le, mert nem olvashatók. Szívesen lefújnám az elkövetők arcát festékkel, hogy megemlegessék!
Innen aztán tovább emelkedett az út az Árpád kilátóig, nem is volt sár, jól lehetett haladni.
A kilátónál volt a 3. EP, ahol a pecsét mellé csoki is járt, én egy Balaton szeletet választottam, és rögtön el is tüntettem a gyomromba.
És megint a havas-jeges leereszkedés a Szépvölgyi útig, megint jó lassan mentem, nem is estem el.
Napsütés az ágak között:
Megint felfelé a Hármashatár-hegyi nyeregig, megint hóban, de felfelé valahogy könnyebb volt menni, mint lefelé.
A műutat keresztezve látszódtak az adótornyok, de most nem a kéken mentünk, ami fel is kapaszkodik a hegyre, majd meredeken le, hanem a zöldön, ami a Nagy Farkas-torok és a Guckler szikla felé kerüli meg a hegyet.
A Nagy Farkas-torok felé megint az átkozott havas leereszkedés, kezdett már elegem lenni belőle :P
Aztán a Guckler út, ami szintező, tehát könnyű lenne, de mivel északi oldal, a hó még megmaradt, az út közepe tiszta jég volt, a szélén lehetett csak normálisan haladni csúszásgátló nélkül.
A Guckler szikla:
Innen már nem volt messze a Virágos-nyereg, azaz a 4. EP, ahol gyors pecsét, mert elég rosszul álltam a szintidővel, még kb 7 km volt hátra, és 1,5 órám volt, és bár innen már szinte csak lefelé megy az út, azt is tudtam, hogy nagy sár lesz. Így is volt, a sármentesebb részeken szinte futottam, a sarasabbakon óvatosabban mentem, csúszott + cipőnként 0,5 kg többletsúly :P Szóval innen most nincsenek fotók, mondjuk különösebb látnivaló a sáron kívül nem volt.
Ki is értünk viszonylag hamar az erdőből, és szántó mellett vezetett az út, ami egy merő sár volt, de a látvány szép volt, már a Solymári Szarka-vár is látszott, de inkább arra koncentráltam, hogy ne csússzak el.
Végre beértem Solymárra, de innen még vagy 1,5 km volt a cél, a Kocsma Galéria, igaz már szép tiszta járdákon. Végre a Templom tér:
És az 5 órás szintidőt kicentizve 4:50 perc alatt értem be. Pecsét a célban a Budapest Kupa füzetbe is, aztán aranyos őzikés oklevél és kitűző, több közül is lehetett választani, én a hóvirágosat választottam:
Változatos túra volt, ha kevesebb jég és sár lett volna, sokkal jobban élveztem volna. Legközelebb a Szarka Várat is megnézem, ha erre járok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése